Nos, újra itt vagyok.
Nem tudom, mi a pontos kifejezés rá, de lediplomáztam. Kezemben a barna fedelű, munkát és lehetőségeket keresve az életemben.
Azt hiszem ezért az oklevélért megküzdöttem. A mindennapos tételtanulásokon túl, amelyek érthetetlenek voltak számomra sokszor, átéltem újra rohamokat, amelyek nem tudom, honnan jöttek, majd gyógyszerváltást.
Május végén kezdődtek és pont az államvizsgára tetőzött minden. Államvizsga előtt három nappal nem tudtam magamról, nem kívánom senkinek. Remegések, rohamok, görcsök, amelyek talán a stressztől, talán a velem idáig szedetett gyógyszerektől alakultak ki.
Az orvosom érthetetlenül állt mindezen hatalmas amplitúdójú mozgások, remegések előtt, amelyek kezdték a külvilág és köztem lévő kapcsolatot megszakítani.
Az államvizsga jól sikerült, az állapotomhoz képest túlságosan jól. Köszönet édesanyámnak és kedvesemnek, akik nem engedték, hogy kórházba jussak, kitartottak. Államvizsga napján betettek a kocsiba és a főiskola ajtajáig kísértek. És húsz perc volt és véget ért, pörgött az agyam és minden remegésen túl, tudtam a tételt.
Hazaérvén, elindultunk Pestre, akkorra már rettenetes állapotban voltam. Hogy hogyan jutottam túl, megpróbálok egy következő blogban emlékezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.