Olvastam egy könyvben, hogy keleti bölcsességgel írd fel mindennap vagy legalábbis minden héten, hogy mi volt az, amitől tartottál vagy féltél, esetleg szorongást váltott ki benned.
A mai szemszögömből és helyzetemből vannak mélyenszántó, tudatalattit befolyásoló félelmeim.
2007 áprilisától élek itthon, Magyarországon. Azóta betegségem miatt rokkantként. Szeretnék visszatalálni valahogy a munka mezejére, de úgy, hogy se fizikai, se szellemi, se anyagi helyzetemet ne veszélyeztessem. Egy nyolcórás, önkéntes gyakornoki munka és az államvizsgára való készülés bemutatta, hogy lehetnek mentális elcsúszásaim, amelyeknek komolyak a következményei. De élnem kell valahogy. Az elcsúszásokból meg felálltam, sajgott itt-ott, nyavalyogtam, de előre tekintettem. Néha annyira, hogy a múltamat teljesen és az okulandó hibákat is feledésbe merítettem, így ugyanazokat a hibákat követtem el újra.
Szóval, amitől a jelen pillanatban tartok vagy szorongok, vagy nemis... ...inkább hajlamosít rossz gondolatokra, hogy a pakolásommal és a selejtezésemmel nem úgy haladok. De ez szerintem családi vonás. Állandóan pakolunk és selejtezünk. Ha visszanézem akkor azért van látszatja, de ez egy olyan dolog, ami termeli önmagát.
A másik nagyvolumenű dolog és inkább foglalkoztató, hogy a spanyol nyelvvizsgámra sikerüljön felkészülni még időben.
És most jut eszembe... egész hétvégén attól tartottam, hogy elfogy a gyógyszerem, nos akkor lépek is az orvoshoz egy kis B-vitaminos torpedóért.
Hiába ez a hétvégi szép túra a Pilisben, eltöltött az élményeivel.
Hasta Luego!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.